Tommey @live

Új év. Legalábbis a blog szempontjából, ha jól láttam ebben az évben még nem alkottam semmit :) dehát ez jellemző.. ha nincs motiváció, akkor nincs motiváció.

Jelentkezzen valaki, ha tudja, hogyan lehet motivációt szerezni? Abszolút nem hátrány, ha van :)

Nem is tudom mit írjak, sok minden történt az elmúlt időszakban, meg úgy konkrétan semmi is, ami engem illet.

Mostanában a szokásosan látogatott weboldalaim:

• sg.hu
• onemorelevel.com
• plurk.com
• ikariam.hu
• <munka>.<titkos>.<szigorúan>

Illetve manapság a fotózás boldogít, de még nem találtam ki, hogy hova kellene feltenni a készített képeket.. már van 1400, a régieket is beleszámítva, bár ebből csak 250 csillagos, ami szerintem nem rossz arány :)

Nosztalgia napjaimat élem mostanság, bár igazából ez csak azon ütközik ki, hogy Illéstől a Szőke Anni balladája című számot hallgatom, amiről kiderült, hogy lehet nem is ők az eredeti szerzők, hanem Bródy János, viszont az ő előadásában még nem hallottam és biztos csak rosszabb lehet (hát igen, az elfogultság).

Azon gondolkodom az említett szám hallgatása közben, hogy ugyebár miről is szól.. és hát arról, hogy Anni elmegy a városba messze :) Ez úgy elgondolkodtató, hogy akkor én is ezt csináltam lassan 3.5éve, mikor feljöttem Budapestre? Az biztos, hogy mióta itt vagyok többet tapasztaltam a “világból”, de ezt szerintem otthon lakva is megtapasztaltam volna, nem csak itt a főfaluban :)

Kicsit absztraktan figyelve a dolgot.. a világlátás nem abból áll, hogy az ember bejárja a világ összes részét? És mi tekinthető világnak? :) Manapság már azt bizonygatják a tudósok, hogy amit képzelünk azt az agyunk ugyanolyan valóságossá tudja tenni, mint amit tényleg megélünk.. szóval lassan már meg se kell mozdulni csak rákoncentrálni a helyre aztán már meg is van az élmény :) Van is ennek az elméletnek a bizonyításához egy jó példám: ha valaki már álmodta azt, hogy zuhan a nagy semmibe, akkor ugye próbál tenni ellene, hogy földetéréskor ne legyen olyan rossz, ezért a valóságban leugrik az ágyáról, vagyis inkább egy hirtelen mozdulattal lefordul róla.. akkor nem arról van szó, hogy az agyunk elhitette velünk, hogy tényleg zuhanunk és ennek megfelelően cselekedett? :)

Egybevéve mindent azt hiszem most becsukom a szemem és átruccanok Bora Borára :D Persze egyedül nem olyan mókás a dolog, na lássuk csak kit is vigyek?!.. :]

Ez a hétvége kicsit más volt, mint a többi. Végre valami olyan is történt, ami már nagyon régóta hiányzott. Egy kis kiszakadás a megszokott mindennapi stresszből. A cím ugyan kicsit nem ezt sugározza, de így történt: sok vidámság és jóság volt, csak kicsit hosszadalmasan, éjszakába nyúlóan, így nem tudtam kialudni a megszokott 10-11órámat :D Ami egyébként elég irreális dolog egyes könyvek szerint (pl. “Hogyan aludjunk kevesebbet és legyen több energiánk?” című). Mindenesetre nagyon jól éreztem magam. Aki már járt WES*-en, az biztos ott volt most is; aki nem, annak jönnie kell és nincs kifogás :)

Péntek: délután kettő után nem sokkal indultunk Debrecen mellé Hajdúszoboszlóra (azt hiszem itt be kell valljam, hogy nem nagyon jártam még egyik helyen sem, és egy vaktérképen még nagyon be se tudnám saccolni se:D), ahol a szállásunk volt. Szép kis hely volt, de én minden ilyen szálláshelyen meg találom a hibát, talán nekem is csinálnom kéne egy ilyen szállásos bizniszt, tuti jól menne, elvégre mindenről tudom, hogy minek hogy kell lennie :D csakhát felépíteni egy házat meg marketingelni.. áhh.. majd egyszer.. :) Szóval meg volt a szállás. A többiek felfedezték a szembenlévő szállásadó hely étterem részét (kegyetlen sok ilyen vendégváró hely van a környéken), sajnos mi már kicsit későn értünk oda így már csak másnapra rendelhettük meg az ebédet (bár nem mindenkinek délután 4 óra van ebédidőként értelmezve, de ő még bizonyára nem is volt WES-en:)). Penne, tejszínes füstölt lazaccal. Kő kemény érv, hogy az ember ne késsen el az asztaltól. :D De ez csak másnap.. aznap még jól kiöltöztünk és elmentünk a felvezető estre.

Péntek este: ez külön kiemelendő, a vendégelőadó miatt :) Azt hiszem életem végéig bántam volna ha ezt az estét kihagyom.. egyszerűen hihetetlen volt a finn/svéd emberke előadása. Nem hiszem, hogy lenne bárki is aki utána tudná csinálni.. nagyon remélem, hogy kiadják DVD-n vagy hasonló Audió-Videó tárolón.. egyszerűen mindenkinek meg akarom mutatni és magam is megnézném még párszor :) A legjobban annak örültem mikor megtudtam többször is fog előadni a hétvége folyamán.. na nem mintha a többiekkel bajom lenne vagy rosszak lettek volna.. egyáltalán nem erről van szó, a többi előadó is nagyon jó volt, csakhát volt aki kicsit komolyabban adta elő, volt aki humorosabban, és volt Mats :) Körülbelül így lehet jellemezni a személyiségét. :) Szenzációs előadása után jó későn érkeztünk a szállásra, rövid fürdő után puff arccal az ágyba :)

Szombat: 8 óra alvás.. kevés. Gyors reggeli után már szinte ott is találtuk magunkat a Főnix csarnok bejáratánál (már tegnap is ott volt a rendezvény, de csak most jutott eszembe, hogy nem ártana említeni:)), éppen csak jegy nem volt egyes kollégáknál, amiért vissza kellett menni.. nekem meg úgy nem akaródzott bemenni még, úgyhogy velük tartottam egy laza kocsikázásra (félóra oda, félóra vissza). Közben meg elég sokat sikerült gondolkodnom (pl. azon, hogy mostanában nem is szoktam gondolkodni.. mármint úgy a munkáimon kívül más dolgokon). A gondolkodás témája a saját életem volt, ez most ide nem fér :) Tehát meg volt a jegy, bejutottunk. Egyes előadóknál éreztem, hogy kezd kicsit száraz lenni a szövegezés, így vártam skandináv barátunk felbukkanását, majdan egyre közelítve a mágikus 4 óra felé egyre jobban motiválódtam a penne felé :D

Szombat délután, este: az előadások után végre orientálódtunk az ebéd irányába, ami már nagyon hiányzott; megérkeztünk, leültünk. A kiszolgálás nagyon tetszett és a penne is felűlmúlta várakozásaim, még a díszítés se élte túl a tányéromon :D Majdan következett egy kis szieszta (félóra kb.), majdan mindenki kicsípte magát és irány az Álom est. Jó kis nevet találtak a rendezvény csúcspontjának, de tulajdonképpen elég jól takarja is a valóságot. :) Sok minden történik egy ilyen estén, de nem mondom el mi :] El kell jönnöd, hogy megtudd, vannak olyan dolgok az életben, amit nem lehet szavakkal leírni :) A következő találkozó Tihanyban lesz.. arról is annyi jót hallottam az utóbbi 2 napban, hogy el kell menni és kész. :) Vannak olyan dolgok az életben, amit nem lehet kihagyni. Szerintem ilyen egy WES. Ha eljössz meglátod :) Visszatérve: a csodás pillanatok, percek, órák után ismét a szállásfelé, fürdés alvás.

Vasárnap: korábban keltünk, mint tegnap, de abszolút megérte. Mats barátunk ismét szerepelt.. tulajdonképpen nem is előad, hanem szerepet játszik, csak annyival másabb, mint egy színész, hogy önmagát adja :) Habár kicsit üzletiesebb volt a téma, de a végén arra gondoltam, hogy ez az ember bármit bárkivel el tudna hitetni, ha abban a bármiben is így hinne, mint ebben az egészben. Interesting. (A fordító kolléga szerint ez azt jelenti Lelkesítő. Én ugyan nem így fordítanám, de biztosan ezt a szót használnám rá.)

Vasárnap délután: a sok szép, jó és hasznosan eltöltött idő után nehéz szívvel, de vissza kell térni ebbe a kicsit rútabb, kicsit nehezebb (de a miénk:D) világba. Minderre rásegített a 2007-2008-as tél első havazása. Egyrészt átok rá, mert igencsak balesetveszélyessé teszi az utakat, másrészt szeretjük, mert ritkán látunk ilyesmit itthon :D Tulajdonképpen kinézve az ablakon semmi nyoma már errefelé a természet munkájának. Remélem későbbre tervez majd egy nagyobb mutatványt is :)

Nincs más hátra, mint pihenésre fel! Sok új élménnyel és természetesen a megnyugtató tudattal, hogy már meg van a jegyem a következő WES-re! :)

*WES: WeekEnd Seminar = Hétvégi szeminárium – akit jobban érdekel keressen meg :-)

Időnként egyszer-egyszer eljön az idő, hogy valami holtpontra jut, s magától nem javul meg. Ilyen esetekben jön létre egy ultimátum, melyet magunknak is, de általában másoknak szokás előhozni.. “Mostantól vagy máshogy lesz, vagy sehogy”, általában ez a fő gondolat egy ilyen ponton, amikor döntést kell hozni. De mi lehet ilyenkor a jó döntés?

A téma eléggé komplex. Eleinte csak kisebb ultimátumokkal találja szemben magát az ember: “edd meg a spenótot vagy nem kapsz csokit”, majd jön a “10-re legyél itthon vagy kikapsz”. Ezek még nem tűnnek vészes eseteknek, de ahogy egyre jobban idősödik az ember egyre durvább döntések elé kényszerül. A szomorú az egészben, hogy mindig van egy határ, ahonnan nincs visszaút.. vagyis amikor már nem lehet megjavítani a dolgot, csak véget vetni neki. Már csak az nem világos, hogyha elég erősen érzi az ember, hogy valami nem fog megjavulni, akkor miért nehéz még mindig a másik döntést meghozni?

A megszokás. Szerintem ez az egész kulcsa. Mindenki szeret szokásokat kialakítani, még úgyis, hogy észre sem veszi, hogy valamit szokássá fokozott, de ha már valami szokássá válik, arról nehéz leszokni, nehéz rajta változtatni, nehéz másikra cserélni, nehéz továbblépni, pláne, hogyha ezzel mások számára is kellemetlen szituációt teremt az ember. Emiatt pedig kialakul az időhúzás.. amikor tudja az ember, hogy nem jó és véget kell vetni neki, de még nem akarja megtenni, mégiscsak próbál más megoldást találni, de egy idő után be kell látnia, hogy nincs más megoldás, csak a gyökeres változás. Mennyi idő kell egy ilyen döntés meghozatalához? Személyiségfüggő?

Végül bármilyenek is legyünk, egyszer csak meghozzuk a döntést, de ha egyszer előtte egy csomó időt elmorfondíroztunk azon, hogy melyik a jó döntés, és utána azt választjuk, ami szerintünk a helyes út volt, akkor utólag miért érezhetjük úgy, hogy megbántuk, vagy a másik nem ritka felvetés: “mi lett volna ha…”? (Itt szeretném megjegyezni, hogy az iskolában sok jóféle információt megosztanak az emberrel, épp csak azokról a dolgokról felejtenek el tanítani, amik tényleg fontosak az életben. Ezt majd máskor kifejtem.)

“Mire vannak a jó barátok?” – többek közt segítenek döntést hozni, még ha igazából nem is akarnak beleavatkozni, vagy bármilyen tanácsot is adni, akkor is adnak. Nem mindig csak szavakból ért az ember, néha egy hosszabb-rövidebb hallgatás is ugyanolyan kifejező tud lenni, vagy akár egy pillantás.

A téma zárásaként kívánok mindenkinek sok jó döntést! :) Nem kell, hogy egy döntés rossz legyen, csak a jelen hangulatom miatt sikerült ilyenre ez az egész téma.. manapság kicsit sok a stressz és a probléma. Az utóbbi sok-sok évem alatt még nem voltam ilyen nyomás alatt, így “szokni” kell.. s amint megszokom majd biztosan könnyebben fogom viselni. Addig pedig próbálom az eddigi konfliktuskerülő magatartásomat alkalmazni (bár mostanság nem mindenkivel szemben, tudniillik ezzel nem lehet eredményeket elérni). Azonban az én vénséges koromban megtehetem, hogy egy-egy problémát csak úgy kihajítok a fenébe és máris egy fokkal nyugodtabban élhetek. :)

Rengeteg időmbe telt kifundálni ezt a sokat nem mondó címet.. alatta pedig pontosan az előbb említett időre gondolok. Egészen konkrétan arra, hogy már itt szemezek ezzel a tulajdonképpen szépre dizájnolt szerkesztő felülettel és semmi nem jut eszembe, amit leírhatnék, holott esténként, mikor próbálom visszaszoktatni magam a normális 8kor kelünk éjfélkor fekszünk menetrendre folyamatosan zakatol az agyam mindenféle hülyeségen dolgokon és egyszerűen olyan mintha nem akarna véget érni. Hiába fekszek le éjfélkor, 00:32-kor mikor ránézek az órára mobilomra már szinte ideges vagyok tőle, hogy miért nem alszok?!.. Tehát ott az a sok gondolat, erre most nem tudok mit írni.. csak arról, hogy cirka két óra múlva mikor már fekszek sokkal több ötletem lesz :) Vicc és szégyen egyszerre.

Gondolathalál.. létezik egyáltalán szó? A gondolatok talán ha nem is halnak meg, de előfordulhat olyan állapot, amikor az ember abszolút nem gondol semmire? Teszem azt ül valaki egy hangszigetelt szobában és nézi a tévét (nem sok értelme van a hangszigetelt szobának), vagy csak szimplán relaxál.. lehet olyan állapotba jutni, mikor az agyunk ténylegesen nem gondolkodik semmin? Ami azt illeti tudom rá a választ, csak gondoltam hátha más is elgondolkodik rajta :) A válasz az, hogy van ilyen állapot, csak viszonylag rövid ideig. Aki kíváncsi, hogy mikor is történhet, annak annyit elárulok, hogy két ember kell hozzá :) Na jó.. nem feltétlen, dehát úgy a jobb. :)

Eddig az egészséges embert vettük, na most mi a helyzet azokkal akik kómában vannak, vagy agyhalottak, vagy csak elvesztették az eszméletüket? A kómásokkal nem igazán tudok mit kezdeni; az agyhalottak esetében viszont az agy valószínűleg már nem továbbít ingerületeket és hasonlókat, így gondolom nem is gondolkodhatnak már; az eszméletlen embertársaink pedig szerintem gondolkodnak, csak nem tudnak róla. :) Ilyen erővel talán a kómások is gondolkodnak.. vagy inkább mondhatni álmodnak? Miről álmodik egy kómás beteg? :) Ilyen kérdéseken senki sem gondolkodik.. bevallom még én sem.. de ha egyszer netalán ilyen állapotba kerülnék majd sűrűn memorizálom az álmaim és amint visszatértem leírom. :D Eszméletlen álomkép lesz az biztos. :)